Mint már korábbi cikkben beszámoltam róla K.H.Spitzer Úr-ról aki immár 10 éve nálunk vadászik, minden évben Ő ejti el az első

őzbakokat a szezon kezdetén, most megosztott velünk egy pár fotót a nálunk elejtett bakokról. A 10 év alatt sok bakot

lőtt nálunk, amelyek között szép számmal található érmes, rendellenes, sőt még parókás bak is.

 A következő fotók az ő házában készültek Németországban.

Ma esti vaddisznólesen kilenc óra előtt - még világosban - egy halk reccsenést követően szórómtól nem túl messze átváltott egy gímszarvas borjú. Legalábbis a vadászati jogszabályok jelenlegi állása szerint borjú ("...gímszarvas borjúnak április-május-júniusban az előző évi szaporulatot kell tekinteni..."), igazából határeset, mert ha a már idei testvére megszületett, akkor ünő... Szóval átváltott a nyiladékon, és a nyalósó mellett megállt, fülelt. Kétszer is meggyőződtem róla, hogy ünő-, és nem bikaborjú, így lövésre szántam magam. Néhány héttel ezelőtt már találkoztunk, de már sötét volt, nem voltam benne biztos, hogy ünőborjú, ezért a puskát sem emeltem fel. Most korábban találkoztunk, így a 7x57-es kaliberű lövedék pontosan ért célba a lapocka mögött, és egy kb 30 m-es vágta után összerogyott a nemes vad. Az utolsó falat, a sebtöret és a kalap mellé tűzött töret természetesen nem maradhatott el, tiszteletben tartva, hogy a vad az életét adta azért, hogy szenvedélyemnek éljek.