Ma esti vaddisznólesen kilenc óra előtt - még világosban - egy halk reccsenést követően szórómtól nem túl messze átváltott egy gímszarvas borjú. Legalábbis a vadászati jogszabályok jelenlegi állása szerint borjú ("...gímszarvas borjúnak április-május-júniusban az előző évi szaporulatot kell tekinteni..."), igazából határeset, mert ha a már idei testvére megszületett, akkor ünő... Szóval átváltott a nyiladékon, és a nyalósó mellett megállt, fülelt. Kétszer is meggyőződtem róla, hogy ünő-, és nem bikaborjú, így lövésre szántam magam. Néhány héttel ezelőtt már találkoztunk, de már sötét volt, nem voltam benne biztos, hogy ünőborjú, ezért a puskát sem emeltem fel. Most korábban találkoztunk, így a 7x57-es kaliberű lövedék pontosan ért célba a lapocka mögött, és egy kb 30 m-es vágta után összerogyott a nemes vad. Az utolsó falat, a sebtöret és a kalap mellé tűzött töret természetesen nem maradhatott el, tiszteletben tartva, hogy a vad az életét adta azért, hogy szenvedélyemnek éljek.

A rálövés helyét megjelölték, szemrevételezéskor valóban nem találtunk vért vagy egyéb lőjelet, bár az éjszakai eső is elmoshatta a nyomokat. Vitéz nevű kutyámra bíztuk a dolgot: kutyám a rálövés helyén megtorpant, jelezte, van ott valami, amit nem látok. Néhány perc tájékozódás után pedig elindultunk a sebzett disznó nyomán. Kb 15 sorral távolabb Vitéz mutatott vért, ezért megnyugodtam: a sebzett nyomán vagyunk. Ezután több derékszögű, két tompaszögű és egy hegyesszögű törés következett, melyet kutyám szépen kidolgozott, és eljutottunk a duplázás helyszínére, ugyanis megtaláltuk a lövedék nyomát, de vért azóta nem találtunk. (Jó helyen vagyunk!) És itt következett egy kis meglepetés: innen már csak néhány tíz métert tudott menni a disznó, mert - mint a zsigereléskor kiderült - a vesetájon behatoló 30.06-os lövedék a tüdőt is megsértette, de a bőr alatt elakadt, illetve az egyik gyöngygolyó is célba ért. Az az érdekes a történetben, hogy a rálövés helyétől maximum 40 m-re találtuk meg a vadat, amely már dermedt volt, de még nem hűlt ki .

A Gúthi Erdészettel történő megállapodás szerint 4 vadászt fogadtunk május 7-én. Róluk és az elejtett bakjaikról

készítettünk néhány felvételt.

 Újabb német vendégvadászt fogadott a társaságunk, nevezetesen Richard Herrler urat.

 Az ő vadászatáról, a nálunk elejtett első bakról készítettem pár fotót.